Veni-Styx: 8 ütem

Olcsó a szó itt lenn a téren
(s) mennyi mézeskorong véletlen!
Remélem, kincs lesz, hogyha érzem,
(én), nézzétek, ezt vettem!
Némán ordított szó - Mérgedben hallottad már
Véredben izott és zengett ott hátul a folyónál.

Hé, hé! Én az ember és a fegyver így az állat!
Hé, hé! Itt van a helyed, ez a 48-as járat!
Hé, hé! Nehogy egyet, miért csak egyet, álmodj százat!
Hé, hé! (Te csak) folytasd tovább a 101-től,
S ha kiesik a pisztoly a kezemből
Már csak 8 ütem marad az életből.

Milliárdnyi szó egy ágon
Úgy hömpölyög, mint egy hadsereg
Megvallom ,harcra vágyom,
Tarts velem, hisz pont nem ellened!
Látom, hogy érted, de végre egyszer
Lépj a földre fel!
Nem kell a véred, itt nem halnod,
Csak élned kell!

Hé, hé! Én az ember és a fegyver így az állat!
Hé, hé! Itt van a helyed, ez a 48-as járat!
Hé, hé! Nehogy egyet, miért csak egyet, álmodj százat!
Hé, hé! (Te csak) folytasd tovább a 101-től,
S ha kiesik a pisztoly a kezemből
Már csak 8 ütem marad az életből.

Miért csak egyet, álmodj százat!
Miért csak egyet, álmodj százat!
Miért csak egyet, álmodj százat!
Nehogy egyet, álmodj százat!
Ha kiesik a pisztolya kezemből,
ne fuss el, ne kezd elölről!
S ha kiesik a pisztoly a kezemből,
csak folytasd tovább a 101-től,
Folytasd tovább a 101-től,
már csak 8 ütem marad az életből.

Hé, hé! Én az ember és a fegyver így az állat!
Hé, hé! Itt van a helyed, ez a 48-as járat!
Hé, hé! Nehogy egyet, miért csak egyet, álmodj százat!
Hé, hé! (Te csak) folytasd tovább a 101-től,
S ha kiesik a pisztoly a kezemből
Már csak 8 ütem marad az életből.

Veni-Styx: Bonts vitorlát

Száraz volt a szám és lelkem új dolgokra várt
És közben álltam, a parton vártam
Álmodtam egy tengerről, a végtelen messzeségről
Csak nem láttam, titokban vágytam
Ólomlábaimmal kerestem az utat, de nem találtam
És elfáradtam, belefáradtam
Minden gondolatban csak a szabadságra vágytam
Eldobott láncok, már nem találtok!

Elhagytam végre már a szárazföld gondját
Hajómat repíti a szél
Egyszer majd szélcsend lesz és
behúzom vitorlám
De vissza sosem térek én!

nem vágyom többé már a bűnszínű világra
Vízre szállok, tisztán látok
Bárkámba rejtettem, kiknek én fontos lehettem
Együtt hajózunk, nincs már gondunk
Delfineket nézek, s bennem éget a Nap fénye
Szétáramlik, vérré válik
Szivárványt festek minden reggel fel az égre
Elég festék a maroknyi emlék...

Száraz kő árnyékban, zöldes hang
és a hegy sincs távol
Egy illat sző sűrű hálót, mely nő, folyton
szólít és húz hazámból...
De nem kell a szar, kinyújtott kar; felmar a
fehér kesztyűs kéz
Elég és kész!

Veni-Styx: Szeretném

Fáradt arcom nem éri fény
A felhők mögül nem sejlik remény
Oly hamar eljön az este
Pedig tudom, még dolgom lenne.

Imának hangzik minden kérdésem
Választ sosem kapok, nem értem...
Keményen járok minden utat,
S mégsem tudom, melyik merre mutat.

Szeretném tudni, hogy miért születtem én,
Szeretnék a tűzben szerényen
(Ref. 2 elsőként) elégni
Szeretnélek élet, csak engedd, hogy éljek,
Szeretném, szeretnék, szeretnélek.

A világ képernyőjén nagy a kontraszt,
De minden koporsóban kemény a matrac.
Miért nem teszel valami jót, valami szépet?
Nem ér rá holnap, mert ma még élek.

Volt már kit szerettem, pedig sohasem kerestem
Szerethetnek sokan, pedig meg sem érdemlem...
Hátradőlök, kiszedem a porszemet szememből
Látok már, látlak már, akarlak egyből...